A negatív életérzések az élet velejárói, melyek mögött általában valamilyen fontos emberi igény, szükséglet húzódik meg. Gyakran éljük meg azt, hogy ezek a negatív érzések rajtunk kívül állók, nem lehet fogást találni rajtuk, uralják az életünket. Azt érezzük, hogy legyőznek bennünket, és nincs hatalmunk felettük. Az előző hetekben körbejártuk a legfőbb negatív érzéseket, és megnéztük, […]

Az önteltség egy erősen beszűkült érzelmi állapot, amelyben a figyelem önmagunk felé irányul, és az a képzetünk, hogy másoknál értékesebbek vagyunk. Az önteltség érzése megnyilvánulhat abban, hogy önmagunkat túlértékeljük, a véleményeinkhez túlzottan ragaszkodunk, erős az én-központúság a működésünkben: önzőek és beképzeltek vagyunk. Az önteltség állapota erősen gátolja az élmények teljesebb megélését, és akadályozza a növekedést […]

Sebezhető, törékeny világban élünk. Most különösen. Hogyan élhetjük meg a sebezhetőségünket ebben a sebezhető világban? – kérdezhetnénk. Zsigeri válaszunk valószínűleg az, hogy sehogy. Jelen világunk sokkal inkább arra bátorít, hogy „légy erős”, „szedd össze magad”, „ne mutasd az érzéseidet”, „ne bízz senkiben”. Tökéletesen álcázott világban élünk. Ahol azt éljük meg, hogy vannak győztesek és vesztesek. […]

A szégyenről nem lehet beszélni!  Vagy mégis? „A szégyen nem bírja, ha szavakba öntik. Ha kibeszélik, rögtön sorvadni kezd” – vallja Brene Brown szégyenkutató. Talán meglepő ez a gondolat, és megfordulhat a fejedben, hogy a szégyenről nem szabad, és nem is illik beszélni. Mert pont ettől szégyen a szégyen. Márpedig én most írok a szégyenről, […]

„Ilyen vagyok, képtelen vagyok megváltozni.” – találkoztál már ezzel a gondolattal? Mondtad már magadnak? Mondták már neked? E gondolat mögött a reménytelen fásultság érzése van, amikor azt éljük meg, hogy tehetetlenek vagyunk, az életünket, a helyzetünket kilátástalannak és reménytelennek éljük meg, és úgy érezzük, hogy senki nem tud segíteni. A fásultság az életenergia hiányát jelzi. […]

Ha egy színt kéne párosítanom a szomorúsághoz, akkor a szürke valamelyik árnyalatát választanám; ha egy hangot, akkor azt mondanám, hogy csendes. A szomorúság egy olyan autentikus érzelem, amelyet általában valamilyen veszteség vált ki, és csendesen, mélyen szürkévé alakítja a napjainkat. A veszteség – bármilyen pici legyen is – mindig gyásszal jár, amihez szorosan kapcsolódik a […]