Referenciák

Szabó Anikó – Nemzetgazdasási Minisztérium Projekt-végrehajtási Főosztály (2015)

Mit vártam a coaching folyamattól?
Mivel sosem coacholtak még korábban, igyekeztem elvárás mentesen érkezni a színre. Úgy gondoltam, mindenféle rákészülés, 5-milliónyi-kérdés-gyártás, túlfilozofálás nélkül odamegyek az első coaching időpontra és hagyom magam meggyőzni arról, hogy nekem erre szükségem van. Ha meg kiderül, hogy nincs, hát nincs. A remény persze élt bennem, hogy valami izgalmas és tanúságos fog következni…

Mit adott számomra ez a folyamat?
Először is azt, hogy nem mindig butaság csak úgy hagyni megtörténni a dolgokat… mert már az első alkalommal bekövetkezett: az izgalmas és a tanúságos.
Egy egészen eredeti nézőpontból kaptam visszacsatolást magamról és azokról a kérdésekről, amiken a coaching alkalmak során dolgoztunk.

Egészen más volt ez, mint magamban százszor körbejárni egy kérdést, átbeszélni barátokkal, kollégákkal, mert ott a nézőpont egy idő után már nem vagy csak alig változik, és emiatt meg-megreked az ember és nehéz kimozdulni, hacsak nem jön valaki a „kinti világból”, elfogulatlanul és felvértezve sokévnyi tapasztalattal és tudással.

Másrészt egy személyre szabott (lévén magam izzadtam ki) mindmap-et, ami pont olyan, mint egy rendes térkép, amit az ember elővesz, ha eltévedt, vagy pont azért, hogy ne tévedjen el, azaz időben eldöntse, jobbra vagy balra induljon, vagy tovább előre…
Miben gazdagodtam, fejlődtem?

Fontos volt, hogy Szilvi rávezetett arra, mi hiánycikk a boldogulásomhoz, mit kellene tudatosan kivédeni vagy épp beépíteni, másképp csinálni. És ezek nem is eget rengető, nagy dolgok voltak ám, hanem kincset érő apróságok, amikre magától nem is gondolna az ember, ugyanakkor könnyűszerrel beépíthetők a napi rutinba.

Ami talán még ennél is többet ért, hogy arra is segített rádöbbenni, vannak esetek, amikor nem feltétlenül változásra van szükség, van, hogy az elfogadás is sokat segíthet.
Tudatosabb lettem. Következetesebb és kitartóbb, az eddigieknél sokkal nagyobb fókusszal azon, ami fontos. És elfogadóbb, saját magammal szemben.

A coachról ….
Szilvi fantasztikus, belép az irodába és magával ragad az ereje, a lelkesedése. Elképesztő, hogy sosem fogy ki a kérdésekből. Okosan, felkészülten kérdez, rávezet és kimondatja a soha ki nem mondott evidenciákat, hogy követhesse aztán a döbbent felsóhajtás: „ahaaa”. Hónapokon át coacholt és úgy éreztem, számára ugyanolyan fontos, hogy hová jutunk el, hová fejlődök én, általa és magam által, azaz közös erőből, és ez a fajta tisztelet és odaadás hitelt adott a munkának, kezdetektől fogva.

Hogyan látom fenntarhatónak a folyamatot?
Tudatossággal. Amit egy coach ad, az nem egy olyan dolog, hogy ő odaadta, én megtanultam és innentől kezdve van egy automatikusan működő „mentőcsomagom”. Tudatosan észben kell tartani, újra és újra elővenni azokat a nézőpontokat és hadi technikákat, amiket megmutatott. Sőt, tovább dolgozni rajtuk.
Javasolnám-e, s ha igen, kinek ezt a vezetői támogatást?
Feltétlenül. Például azoknak, akik úgy érzik, megrekedtek és kellene legalább egy leheletnyi lendület; azoknak, akik úgy érzik, kiégtek, elfogyott a motiváció; azoknak, akik túl régóta toporognak egy útelágazásnál és ideje lenne már indulni valamerre; azoknak, akik több önismeretre vágynak; azoknak, akik úgy érzik minden kerek és tökéletes életük minden színterén, hogy mindezt igazolhassák: „ahaaaa” és további motivációt és ötleteket kapjanak; azoknak, akik pusztán csak kíváncsiak önmagukra.

Janovics László – BMKH Munkaügyi Központ igazgató (2015)
Mit vártam a coaching folyamattól?
Azt vártam, hogy megismerkedhetek egy új, a vezetőt támogató eszközzel, ami segítheti a vezetői hatékonyságom fejlesztését, a problémamegoldás alternatíváinak felmérését, a lehetséges nézőpontok megértését.

Mit adott számomra ez a folyamat?
Segített kívülről nézni saját magamra, az én helyzetemre. Segített megérteni a dolgok, és más emberek működését, motivációit. Beláttam, hogy vannak helyzetek, aminek nincsen jó megoldása. Ki kell lépni belőle, más „pályát”, más „játszóteret” kell keresni. Megértette velem, hogy lehetnek olyan szituációk, amikor el kell engedni a dolgokat, akármennyire hozzánk nőttek is azok.
Miben gazdagodtam, fejlődtem?

Tudásban, tapasztalatban gazdagodtam. Remélem bölcsebb lettem. Azért az emberekbe, a tisztességbe, a becsületességbe vetett hitemet nem adom fel. Legfeljebb megválogatom, hogy akik bizonyos minimális feltételeknek nem felelnek meg, azokkal nem közösködöm.

A coachról ….
A coach-om egy rendkívül érzékeny, rám és a problémámra 100%-ban fókuszált, nagyon alapos felkészültségű segítő. Köszönöm Neki, hogy segített elemezni a helyzetet, a benne szereplők (beleértve magamat is) személyiségét, az őket vélhetően mozgató erőket, motivációikat. Értékes segítséget kaptam a változások kezeléséhez.

Hogyan látom fenntarthatónak a folyamatot?
Ez a coaching egyfelől egy folyamat, másfelől egy komplett rendszer, ami segít új kontextusba helyezni az eddig ismert dolgokat, helyzeteket. Mint gondolkodási keret-rendszert, tudatosan, következetesen alkalmazva fenntarthatónak gondolom a dolgot akár önállóan is. Mint coaching folyamatról pedig azt gondolom, hogy minden embernek szüksége lehet (sőt van) időről időre külső, szakértő segítségre (pl. coach), aki képes átlendíteni őt bizonyos holtpontokon.

Javasolnám-e, s ha igen, kinek ezt a vezetői támogatást?
Gyakorlatilag minden vezetőnek ajánlanám. Szerintem nincs olyan vezető, akinek ne lennének időről időre kétségei, kérdései, megoldandó vezetői helyzetei.

Bulyáki Mónika – The Cartoon Garage Kft. kreatív vezető (2015) 
Mit vártam a coaching folyamattól? Elsősorban azt, hogyan legyek céltudatos és magabiztos vezető. Útmutatást, hogyan tudom motiválni és csapatjátékossá tenni a munkatársaimat. Megtalálni magamban a rejtett erőforrásokat.

Mit adott számomra ez a folyamat? Rávilágított a hiányosságaimra, hogy miben kell fejlődnöm és min kell változtatnom. Megerősített abban, amiben jó vagyok, és ezeket a képességeket fejlesztettük tovább. Megtanultam „elégnek lenni”. Megtanultam örülni „magamnak”, és az új lehetőségeknek.

Miben gazdagodtam, fejlődtem? Őszintén, sokkal magabiztosabb lettem. Tudom, mit szeretnék elérni, és megtanultam bízni a munkatársaimban és jól delegálni. Ami számomra az egyik legsarkalatosabb pont volt, mert nehezen kértem segítséget. Én voltam az a mindent megoldok egyedül fajta.

A coaching szerintem egy nagyon jól felépített és hatékony fejlesztő módszer. Bevallom, voltak kétségeim, mert attól tartottam, hogy számomra száraz és fárasztó lesz, minden alkalommal – bár sokszor nagyon fárasztó volt – feltöltődtem energiákkal. Olyan mélységeket tudtunk közös erővel feltárni, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Természetesen azt gondolom, hogy a coach személye iránt érzett bizalom is fontos része az eredményességnek.

Hogyan látom fenntarthatónak a folyamatot? Egyrészt, biztosított a coach-om, hogy fordulhatok hozzá, ha elakadnék, vagy előveszem és felidézem a hallottakat. Rengeteg fejlesztő olvasmányt is ajánlott, és net-en is elérhető, sok ide kapcsolódó ismeretanyag. Útmutatást kaptunk, nem kész terméket.
Javasolnám-e, s ha igen, kinek ezt a vezetői támogatást? Természetesen, teljes „mellszélességgel”, mert nem csak a munkámhoz, hanem a teljes létezésemhez adott irányt és lendületet ez a fejlesztő program.

Szilber Éva – The Cartoon Garage Kft. ügyvezető (2014)

Vezetői feladatot kaptam, vezetői rutinnal és ismeretekkel viszont nem rendelkeztem. A coaching folyamattól azt vártam, hogy megerősítsen abban, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Fontos volt, hogy hosszú távú segítséget kapjak, mankókat, amelyekhez bármikor nyúlhatok. Hajlamos vagyok első benyomás alapján besorolni, „skatulyázni” az embereket. Szeretném a konfliktushelyzeteket határozottan kezelni és megnyugtatóan rendezni. A feladatokat gyakran egyedül végzem el, nem vonok be másokat, mert így biztos vagyok abban, hogy jó lesz az eredmény.

Megtanultam, hogy sokkal hatékonyabb lehetek, ha delegálom a feladatokat és nem mindent egyedül próbálok megoldani és így jobban megismerhetem a munkatársaim képességeit is. Teljesen más gondolkodásmóddal ismerkedtem meg, sokkal pozitívabb a hozzáállásom a problémákhoz és a kollégákhoz is. Észreveszem a pozitívumokat, többet dicsérek.

Nem ragaszkodom mindenáron az általam elképzelt ideális munkavégzési gyakorlathoz, igyekszem elfogadni, hogy nem kell, hogy mindenki tökéletes legyen. A munkatársaimmal való kommunikációban is sokat változtam. Nem lesz azonnal dühkitörésem, ha nem értik meg elsőre a feladatot és nem úgy oldják meg, ahogy azt én szeretném. Próbálok asszertív lenni, figyelni arra, hogy kollégáimmal jobb legyen az együttműködés.

Úgy érzem, hogy a coaching folyamat sokat változtatott rajtam. Nagyon jó érzés tudatosan alkalmazni azokat a technikákat, amelyekkel a munkahelyi konfliktusok csökkenthetők vagy akár elkerülhetők.
Olyannyira megnőtt az érdeklődésem a téma iránt, hogy szeretnék coach képzésen részt venni.

Neuschl György – Humanufaktúra Kft. ügyvezető (2010)
Egy kollégának talán szakmailag megfelelni a legnehezebb. Amolyan vizsgafeladat. Még egyetemi éveim alatt eldöntöttem, ha valaha coachra lesz szükségem az csak volt mentorom lehet.
Amikor vezetői válságban éreztem magam, hozzá fordultam. Éreztem, a feladat nem lesz egyszerű. A probléma nem volt általános. Egy sikeres cég tulajdonosi körének negatív motivációja, a munkához való hozzáállása, a tulajdonosi szemlélet hiánya keserített el. E lehetetlen helyzet a megoldásában kértem Szilvia segítségét. Azt gondoltam a kialakult helyzetért csak magamat okolhatom. Egyszemélyi vezetőként nyílván valamit nem csinálok jól, hogy a kollégáim a lehetőségeink ellenére megelégszenek a középszerűséggel.

A folyamattal szemben bevallom szkeptikus voltam. Az ismeretség révén tudtam bátran, őszintén megnyílhatok. Kíváncsian vártam, mi lehet az a technika, amit emberi erőforrás tanácsadóként 50 éves fejjel, évtizedes vezetői tapasztalattal, több diplomával, számos tréninggel és a szakirodalom rendszeres „fogyasztásával” nem sikerült elsajátítanom. Aztán talán a harmadik találkozás alkalmával elhangzott egy mondat, amikor úgy éreztem ezért az egy gondolatért már megérte az egész. Ekkor oszlottak el a kételyeim, lettem konstruktív. Számos ajánlást sikerült beépíteni és megvalósítani a vezetői koncepciómba, amiből a cégem és magam is többek lettünk.

Abszolúte igaznak tartom, hogy a hibákat egy kívülálló jobban látja. Olyan ez, mint amikor egy kisgyermeknek az édesanyja mindig mondja milyen szép és okos, de ebben igazából csak a nagymama erősíti meg. A coaching folyamatát a magam részéről nem zártam le. Érzem és tudom, rendszeresen időről időre szükségem van arra, hogy valaki felnyissa a szemem és ne veszítsem el az objektivitásomat. Ezért azt gondolom érdemes 520 kilométert utazni!

Marketing szöveget nem szeretnék írni. Egy felelős vezetőt az is jellemez felismeri-e ha segítségre van szüksége. Ha pedig minőséget akar, nyílván nem 20 órás tanfolyamon végzett „szakemberhez” fordul.

Mártonné Hámory Zsófia – MATRO Kft. Logisztikai vezető (2010)
„A coaching segítségével előjöttek a bennem már meglévő megoldások, gyakorlatilag segített a tisztánlátásban, és ez által adott helyzetben a legjobb megoldások megtalálásában.

A coaching egy olyan ablakot nyitott meg számomra, amelyen keresztül a mindennapokban felmerülő problémákat tudom más szempontok alapján vizsgálni, ez segít a stressz feloldásában, vagy éppen annak felismerésében, hogy a probléma nem is probléma. Ezen fejlesztő munka során jobban megismertem önmagam, felfedeztem olyan tulajdonságaimat, amelyek pozitívan befolyásolják az életemet. Segített abban, hogy határozott, magabiztos ember legyek a mindennapokban, és a munkám során mint vezető. Köszönöm!”

Dobák Klára – OTP Bank Nyrt. fiókvezető (2008)
„Először azt hittem, hogy a véletlennek köszönhetem találkozásomat Szilvivel és a coachinggal, de azt gondolom, nincsenek véletlenek. Most már tudom, hogy életem egyik meghatározó állomásához érkeztem akkor, amikor az első ülésen részt vettem. Meglepett, hogy már az első alkalommal nyíltan, és őszintén beszélek magamról, ami nem jellemző rám. Élveztem az ülések minden pillanatát és alig vártam, hogy legközelebb mehessek. Minden ülés egyre közelebb vitt célom eléréséhez. Megerősítette bennem azokat az értékeket, ami nélkül addig csak kerestem a helyem egy bizonytalan gondolatvilágban. Ma már biztosan tudom, hogy merre kell mennem, és mit kell tennem ahhoz, hogy mindig mosoly legyen az arcomon. Magabiztosan állok egy olyan út kapujában, amely életem kiteljesedéséig vezet.”

Pandur G. Balázs (2007)
Szilviával a nyár folyamán dolgoztam együtt, amikor egy saját élmény alapú coachingon vettem részt. A szakdolgozatom szempontjából nagyon fontos volt, hogy ne csak a könyvekből, hanem élőben is megtapasztaljam, hogy hogyan működik a fejlesztő tanácsadás.
Már az első ülés után „elindult valami bennem”, ami szerencsére a mai napig tart. Pozitív lett az életfelfogásom, és a hétköznapok során felmerülő problémákat is inkább kihívásnak élem meg. Az ülések alatt a hangulat oldott volt, de mindig komoly és fontos dolgokról esett szó. Külön tetszett, hogy Szilvia a coaching eszközök igen széles spektrumából merít, az ügyfél beállítottságától és nyitottságától függően. Szakmaiságát illetően pedig, a számomra mérvadó ICF etikai kódexét, maximálisan betartotta.

Pálos Ildikó (2007)
„Bár hiszem, hogy a kérdésekre a választ magunkban találjuk meg, egy nehéz, velős döntési időszakban a sok kétely és kérdőjeles mondat között nem láttam meg az előrevivő, felkiáltójeles válaszokat. Ekkor találkoztam – nyilván nem véletlenül, bár annak tűnt – Szilvivel, akivel a beszélgetések, bár nehéz témákról volt szó és régen gondolkodtam ennyit dolgokon, üdítőek és pezsdítőek voltak. Egy-egy téma kapcsán ezerfelé szerteágazott a sokszínű gondolat-gombolyag, de Szilvi mindig elképesztő pontossággal szúrta ki és láttatta meg velem, melyiket érdemes felvenni. A közösen eltöltött idő végére segítségével megtaláltam a kérdéseimre a válaszokat, a fonalhalmot szétválogattuk és felgombolyítottuk. Most hosszú sálat kötök belőlük, szivárványszínűt. Ezért az egyszerű köszönöm nem adja vissza azt, amit ezért igazából mondani szeretnék.”

Rönkösné Seres Ilona (2007)
Már egy éve munkanélküli voltam, 46 éves, ráadásul nő. A munkaerőpiac nem várt tárt karokkal. Akkor kaptam egy állásajánlatot a lakhelyemtől 100 km-re. Döntenem kellett, hogy vállalom a családtól távol, egy új csapatban, az új feladatokat, vagy marad minden a régiben. Vállaltam! De bennem volt a kérdés – jól döntöttem, képes vagyok én erre, stb. Ekkor mentem el coachingra.

Határozottan irányított, jó hangulatú beszélgetéseken megfogalmaztam a kitűzött célt, és összegeztük annak eléréséhez szükséges meglévő, és hiányzó adottságaimat. A hiányzó kompetenciák megszerzéséhez kaptam bátorítást, iránymutatást. A találkozások között feladatokat kaptam, melyek megoldása közben önismeretem sokat fejlődött. Ezáltal sokkal tudatosabb, határozottabb és magabiztosabb lettem. A feladatok között van olyan, amit máig a határidőnaplómban tartok, és ha megerősítésre van szükségem, előveszem. A coaching során új utakat találtam, amelyeken eredményesen és boldogan „sétálok”. Ma 46 éves, anya és dolgozó nő vagyok, aki jól érzi magát a bőrében!
Köszönöm!

Szenes Zoltán – informatikai igazgató (2007)
Szilvivel korábbi szakmai kapcsolatunk révén kezdtük meg a közös coaching munkánkat. Mivel korábban ilyen irányú tapasztalataim nem voltak, ezért nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal vártam a közös gondolkodást és az eredményeket. A munka befejeztével elmondhatom, hogy minden tekintetben az előzetes elvárásaim feletti eredményeket értünk el. Szilvi kitűnően képzett szakember, kiváló emberismerettel és tapasztalatokkal rendelkezik. A coaching során mindvégig lelkes, őszinte és következetes volt a kitűzött célok elérése érdekében. A munkát a céltudatos, lényegre törő, ugyanakkor mégis oldott és jó hangulat jellemezte. Munkám során, de a magánéletben is nagy sikerrel és eredményesen tudom kamatoztatni az elért eredményeket. Jó szívvel ajánlom Szilvit bárkinek, akinek a szakmai továbbfejlődésében, a vezetői munkájában iránymutatásra van szüksége, vagy egyszerűen csak szeretné megismerni a benne rejlő esetlegesen eddig rejtett képességeket, tartalékokat.