A csend valódi átéléséhez P. CH. Donders szerint 4 dologra van szükségünk: megállni, kimozdulni, elcsendesedni, hallgatni.

Megállni: ahhoz, hogy igazán képesek legyünk befelé figyelni és az energiaforrásainkat kiaknázni, előbb a megállás művészetét kell elsajátítani. Megállítani magunkat a hétköznap sodródó, aktív, tevékeny állapotából. Ez jelentheti azt, hogy ne csak akkor hagyjuk abba a munkát, ha már mindennel végeztünk, hanem tűzzünk ki egy időpontot a munka befejezésére. Ellenkező esetben nagy valószínűséggel tovább fogunk dolgozni, és akár szünet nélkül a munka körül forognak majd a gondolataink. Ez egy olyan helyzetben, ahol a munka-magánélet határai szinte teljesen összemosódtak, különösen fontos.

Kimozdulni: A pandémiás helyzetben a zömében otthoni munkavégzés miatt érdemes figyelni arra, hogy megváltoztassuk a munka és a privát élet fizikai terét. Menjünk el valahová onnan, ahol a munkánkat végezzük. Ha nyugalomra és csendre vágyunk, ahhoz helyváltoztatásra van szükségünk. Lehet ez a kedvenc székünk, a ház egy nyugodt zuga, egy pad a kertben vagy az egyik kedvenc helyünk a természetben.

Elcsendesedés: A megállás és a kimozdulás után a csend megtapasztalása következik. Ez azonban nehezebb, mint gondolnánk, mivel amint beáll körülöttünk az igazi csend, gyakran máris pörögni kezd az agyunk. Ahhoz, hogy képesek legyünk kiüresíteni a gondolkodásunkat, elengedni a tevékeny figyelmünket, sok gyakorlásra van szükség. Érdemes lépésről lépésre engedni, és átadni magunkat annak, hogy ha csak néhány pillanatra is, de meg tudjuk élni a kiüresedett állapot szabad érzését.

Hallgatás: amikor elkezdjük meghallani a belső gondolatainkat, amikor kiélesítjük a figyelmünket a megélt tapasztalatokra, azok érzelmi hatására.

Amikor a befelé figyelés állapotában találkozni kezdünk önmagunkkal, az időnként ijesztő lehet számunkra. Fontos, hogy őszintén nézzünk szembe a dolgokkal, anélkül, hogy megkérdőjeleznénk azokat, magunkat vagy másokat. Ilyenkor találkozhatunk a kendőzetlen igazsággal és személyiségünk árnyoldalaival. Amikor ez a találkozás megtörténik, szükségünk van a koncentrációra és a kitartásra, hogy benne tudjuk tartani magunkat ebben az állapotban. Ugyanis ha kapcsolatba tudunk kerülni önmagunkkal, elkezdjük másként érzékelni a dolgokat – megváltozik az érzékelésünk, megváltoznak az ítéleteink, és a döntéseinkre is másként tekintünk. A csendnek ez az érzékeny szakasza segít bennünket a tudatosságunk fejlesztésében. Feszültséggel jár ugyan, de amint elfogadjuk ezt, máris elindulhatunk a növekedés és a fejlődés útján, és készen állunk a belső csend megtapasztalására.

A belső csend a feltétel nélküli igen felfedezése. Szeretni nem más, mint feltétel nélkül igent mondani magunkra és a másik emberre. Ez a béke és a nyugalom helye.

Az igazi elcsendesedésnek helyet és időt szorítani már önmagában is művészet, érdemes apró lépésekkel haladni.

Szoktasd magad a csendre! Adj teret az elcsendesedésnek! Megéri.

Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach