ÉLET-érzéseink – A fásultságról
„Ilyen vagyok, képtelen vagyok megváltozni.” – találkoztál már ezzel a gondolattal? Mondtad már magadnak? Mondták már neked?
E gondolat mögött a reménytelen fásultság érzése van, amikor azt éljük meg, hogy tehetetlenek vagyunk, az életünket, a helyzetünket kilátástalannak és reménytelennek éljük meg, és úgy érezzük, hogy senki nem tud segíteni. A fásultság az életenergia hiányát jelzi. Megélhetjük a fásultság érzését egy adott időszakban, amikor nem cselekszünk, beletörődünk egy helyzetbe, de ez a fásultság lehet tartósan fennálló életérzés is. Ha eluralkodik az életünkben, akkor azt érezzük, hogy az életünk olyan, mint egy mókuskerék: felkelünk, dolgozunk, hazamegyünk, tűrünk, és ez így megy nap nap után – egyfajta robot üzemmódban. Ezt érdemes észrevenni, mert erőteljesen utal a kiégésre. A tartós fásultság az állandó szenvedés érzésével párosul, és egy olyan páncélt von a személy köré, amin nagyon nehezen tud áthatolni bármi.
„Képtelen vagyok” egyenlő „nem akarom”
Fejlesztő szakemberként nagyon nehezen tudok mit kezdeni a „képtelen vagyok megváltozni” mondattal, mert hiszem, hogy mindig tudunk változni/változtatni. De voltam olyan kapcsolódásban, ahol a másik féltől folyamatos a „képtelen vagyok” mondat jött – minden olyan helyzetben, amikor valami erőfeszítést kellett volna tenni, amikor a kényelmi zónából ki kellett volna mozdulni. És kerestem az okát, hogy miért zavar annyira ez. Dr. David R. Hawkins egyik könyvében választ kaptam rá.
A mondatban, ami nagyon erős szó: a KÉPTELEN vagyok. Dr. David R. Hawkins szerint a fásultság a „képtelen vagyok” hiedelme. A szakember szerint a legtöbb „képtelen vagyok” azt jelenti, hogy „nem akarom”. A „nem akarom” mögött pedig legtöbbször félelem húzódik. A „nem akarom” azt jelenti: „félek megtenni”, „gyáva vagyok megtenni”, „szégyellem megtenni”, „túl büszke vagyok, túl erős az egóm, hogy megpróbáljam, mivel félek, hogy talán elbukom”. És ha „nem akarom”, akkor az blokkolja a cselekvést, röghöz köt és bénultságot eredményez.
Az elme azért nem akar tudomást venni erről, mert a „képtelen vagyok” voltaképp egy álca további érzések takargatásához. Olyan embereknél válik egyfajta életfilozófiává, hogy „képtelen vagyok, és nem szeretnék más lenni”, aki nem képes kapcsolódni a saját érzéseihez, és nem veszi észre, hogy ezzel eltávolodik minden egészséges kapcsolódástól. Így hozzájuk kapcsolódni is nehéz és akár fájdalmas is lehet: viszi az energiánkat, lehúz bennünket, nem tudunk mellettük szabadon működni. Ez pedig egy csapda, hisz az erős, tartós fásultságot megélő emberek segítségre szorulnak.
Hogyan kerülhetsz barátságba a fásultság érzésével?
- Tudatosítsd magadban: A fásultság mögött félelem rejlik!
- Azonosítsd be a félelmed forrását!
- Tudatosítsd magadban az érzéseidet és félelmeidet!
- Add fel a félelmedet legalább egy próbálkozás erejéig!
- Ha van belső erőd, akkor kérdőjelezd meg ezt a mondatot: „képtelen vagyok”! Merj bátor lenni!
- Ha nincs jelenleg belső erőd, akkor érdemes szakemberhez fordulni. Ugyanis a fásultság mögött korábban átélt, de fel nem dolgozott traumák, veszteségek is állhatnak, amelyek tartósan érzelmi bénultságot eredményeznek.
Mit taníthat nekünk a reménytelen fásultság érzése?
Az elménkben lévő „képtelen vagyok” gondolat negativitása, lehúzó ereje sokszor gyengévé és gyámoltalanná tesz bennünket, és elhisszük, hogy tehetetlenek vagyunk – belevisz bennünket az áldozati szerepbe. És akinek ez a tipikus játszmaszerepe, az szívesen van ebben az áldozati létben. Az áldozati létben élvezhetjük az önsajnálatot, mártírok lehetünk és elnyerhetjük mások szimpátiáját, így remélve feloldozást abból, hogy miért voltunk képtelenek bármit tenni.
Ha képesek vagyunk megkérdőjelezni a „képtelen vagyok” negatív gondolatát, és elhatárolódunk a saját magunk generálta manipulatív tartalmaktól, máris kiléptünk az áldozati szerepből.
Ugyanez a dolgunk a külvilágból érkező negatív üzenetekkel szemben – ugyanis nem csak az akarat hiánya vezethet fásultsághoz, hanem a hibáztatás is. Amikor a körülményeket tesszük felelőssé, ezáltal elkezdjük sajnáltatni magunkat, akkor ugyanúgy belesüppedünk a mártír szerepbe.
Az igazi kiút a fásultságból, ha felismerjük, hogy hamis az a gondolat, hogy „képtelen vagyok”. Ezért kérdőjelezzük meg! Ehhez viszont bátorság kell. De tudjuk azt is, hogy a fásultság nehéz érzésével való szembenézés nagy belső erőt kíván, ezért nem mindenki képes rá.
Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach
