Kezdjük egy találós kérdéssel!

Mi az, ami teljesen ingyen van, bármikor hozzáférhető, korlátlan mennyiségben?

A válasz: a csend, mint energia.

Egy olyan energia, aminek a lehetősége nem jön szembe velünk nap, mint nap, hiszen egy olyan korban élünk, amelyben nagyon magas az inger-elárasztottság szintje. Ezerféle információt, ezerféle fórumon kapunk a nap minden percében, folyamatosan bombáznak bennünket, és ez sajnos oda vezetett, hogy még több, újabb és újabb ingerekre vágyunk – nagyon erős lett az ingerfüggőségünk.

Ebben az ingeráradatos világban egyre nehezebben talál nyugalmat a lelkünk és az elménk. A csend a legnagyobb luxus lehet abban az intenzív zajban, ami körülvesz bennünket. Csendet találni a napban, egy hatalmas kihívás – meg kell teremteni magunknak, és tudatosan kell foglalkozni vele. Ott, ahol a zaj állandó. Az elcsendesedésnek helyet és időt kell szorítani a folyamatos alapzajjal teli életünkben.

A csend az, amikor semmi nem tölti be a teret. Amikor képesek vagyunk kiszabadulni a minket érő hatások hatalmas káoszából, és képesek vagyunk magunkkal lenni. Ez nem feltétlenül jelenti a passzivitás állapotát. Épp ellenkezőleg. Ez az az állapot, ahol feldolgozzuk önmagunk belső történéseit, ahol a megélt tapasztalataink tudatosulhatnak. Ehhez azonban szükség van egyfajta üresség állapotra: ez az a létállapot, amikor magunkban lehetünk, nincs semmi tennivalónk, semmi sem követeli a figyelmünket, és semmi sem köt le bennünket. A befelé figyelésről szól.

És épp a csend ezen természete az, amiért a legtöbben menekülnek tőle. Mert a csend feszültségét sokan nagyon nehezen viselik. Állandó hiányt élnek meg benne: a beszéd hiányát, az információ hiányát, a kapcsolódás hiányát, a cselekvés hiányát. Emiatt sokan menekülnek a csend elől. Vagyis menekülnek az önmagukkal való találkozás lehetőségétől, a nehéz érzésektől, a felismerésektől, amikkel nem akarnak szembenézni.

A csend azonban nem hiányállapot.

Nem a beszéd hiánya, hanem párbeszéd önmagunkkal.

Nem az információ hiánya, hanem információ önmagunkról.

Nem a kapcsolódás hiánya, hanem teljes kapcsolódás önmagunkhoz.

Nem a cselekvés hiánya, hanem egy aktív befelé figyelés állapota.

A csend az a hely, ahol lehetőségünk van találkozni önmagunkkal. Ahol lehetőségünk van feldolgozni a külvilágból minket ért ingereket, és a feldolgozás során megélt belső feszültségeinkhez való kapcsolódás segíthet az érzelmi szabályozásunk fejlesztésében.

A csend az a hely, amely feltölt, ellazít, kikapcsol, amelyben megtanulhatjuk észrevenni a szépet, élvezni az életet. A szépséget csak az tudja észrevenni és maximálisan élvezni, aki előbb helyet készít neki – ebben segít, ha elcsendesedik a szívünk, elménk és testünk.

A csend az a hely, amelyben új tartalmak, új gondolatok jönnek létre, másfajta minőséget élhetünk meg.

A csend valódi átéléséhez 4 dologra van szükségünk: megállni, kimozdulni, elcsendesedni, hallgatni.

Hogy ez mit jelent és milyen szintjei vannak a csendnek, azt a következő részben olvashatjátok. 

Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach