Holisztikus szemlélet – rendszergondolkodás

Az egészlegesség értelmében az ember egységes. A rendszerszemlélet szerint a fejlesztő folyamatokban az egyes dolgokat a környezetükbe és folyamatukba ágyazva szükséges vizsgálni, nem pedig környezetükből kiragadva és statikusan. Figyelembe kell venni, hogy a személy mindig bizonyos rendszerek (család, munkahely, egyéb közösségek, piaci környezet stb.) része, és azt is tudatosítani kell, hogy a szereplők a rendszerben elfoglalt pozíciónak, környezetnek és addigi tapasztalatuknak megfelelően viselkednek.

Szakmai értékrendünk

1. megoldás-orientáltság, hatékonyság, probléma-érzékenység
2. tudatosság, belülről irányítottság
3. folyamat-orientáltság, felelősség
4. biztonság, őszinteség, bizalom, fókuszált figyelem
5. egyénre szabottság, rugalmasság, sokszínűség
6. alkotóképesség, siker, öröm, flow-élmény
7. harmónia, emberi kapcsolatok, szinergia
8. intenzitás, ritmus, kihívás
9. fenntartható fejlődés, hosszú távú alkalmazási lehetősége

„Mielőtt az ember képes lenne másokkal törődni, először a saját bőrében kell jól éreznie magát. Hogyan adhatsz szeretetet, ha a saját életedet sem szereted?”
(Fabio Geda)

„Ahelyett, hogy folyton-folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni.
Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből.”
(Hankiss Elemér)

„Ne félj a világtól. Csak az ismeri önmagát, aki a világ fölé hajolt egyszer.
Látott mélységet, magasságot és nem szédült el.”
(Márai Sándor)