Megjelent Dr. Lakner Szilvia könyve: A felnőttképzési módszerek jelentősége és kihívásai az emberi erőforrás fejlesztési gyakorlatban

Könyvajánló – Kraiciné Dr. Szokoly Mária PhD c. egyetemi docenstől

Dr. Lakner Szilvia könyve mind a tudományosság, mind a gyakorlat nézőpontjának megfelel, hiszen a neveléstudomány és a közgazdaságtudomány elméletének és gyakorlatának határán kutatva a gazdaságban, a szervezetek emberi erőforrás fejlesztési folyamataiban vizsgálja a felnőttképzés korszerű fejlesztő módszereinek alkalmazási lehetőségeit. A könyv középpontjában a felnőttképzés módszertani vetülete áll, ezen belül is a résztvevő-központú, interaktív módszerek (tréning, coaching) alkalmazásának mikéntje, felnőttképzési szempontú elemzése és fejlesztésének lehetősége. Szerző tudatosan kilép a hagyományos pedagógiai gondolkodás kereteiből, szemlélete, látásmódja dicséretes módon egyéni és újszerű, mind a neveléstudományi, mind a humán erőforrás menedzsment képzésre vonatkozó hazai közgazdasági szakirodalomhoz képest. A neveléstudomány és közgazdaság-tudomány határán eddig főként oktatásgazdasági kutatások folytak, de az emberi erőforrás fejlesztése szempontjából döntő jelentőségű felnőttképzés módszertan kutatására és fejlesztésére még kevés kutató vállalkozott.  A könyv értékét emeli, hogy Szerző kettős nézőpontot képvisel, gyakorló HR szakemberként és egyetemi oktatóként egyaránt képes reflektálni a felnőttképzés és a HR kapcsolatára, ezzel ráirányítja a figyelmet e terület kutatásának tudományos és gazdasági jelentőségére.

A könyv az elméleti megközelítés igényével közelít a témához. Az európai uniós tendenciák bemutatásán túllépve keresi a felnőttképzés fejlődésére, különösen a módszertan változására ható tényezőket. Komplex megközelítésben, rendszerezett áttekintést ad az élethosszig tartó tanulás és emberi erőforrás fejlesztés releváns témaköreiről.  Tankönyvi szinten foglalja össze a tréning és a coaching módszerről való jelenlegi tudásunkat, a tudásmenedzsment és a szervezeti tanulás területén született kutatási eredmények pedagógiai alkalmazásának lehetőségeit. A könyv záró fejezete röviden, olvasmányos formában ismerteti a Szerző saját empirikus kutatásának eredményeit, ami példa lehet arra, hogy hogyan lehet vizsgálni az andragógia módszertan és a humánerőforrás fejlesztés közös területén felmerülő, fejlesztésre váró kérdéseket. Bár a könyv alapjául szolgáló doktori kutatás és értekezés 2014-ben lezárult, a téma kifejtése ma is aktuális és fontos.

A könyv fontos, a gazdaságnak és az oktatásnak egyaránt szóló üzenete egyrészt az, hogy a humán erőforrás gazdálkodás és – fejlesztés jelentősen hozzájárul(hat) a vállalatok sikeres működéséhez, másrészt a tudatosan kiválasztott felnőttképzési módszerek ennek nélkülözhetetlen, hatékony eszközei lehetnek. Ehhez azonban a HR-nek el kell mozdulnia a hagyományos, pusztán személyzeti funkciók végrehajtásának szintjéről az értékteremtés felé, a felnőttképzésnek pedig korszerű módszertani palettával és andragógiailag jól felkészített szakemberekkel kell szolgálnia ezt a folyamatot.

A könyv érdekes lehet mindazoknak, akik munkaadóként vagy munkavállalóként érdeklődnek a gazdasági szervezetek hatékony működését meghatározó humán erőforrás fejlesztés iránt. Jó szívvel ajánlom továbbá minden felnőttképzéssel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakembernek, egyetemi hallgatónak, mert a könyv új megközelítésből számos információval szolgál a felnőttképzés módszertan területéről. Az oktatás világában, így a felnőttek tanulása terén ugyanis nagy megújulás várható: egyfelől az infokommunikációs technológia térhódítása és a hálózati társadalom kialakulása miatt, másfelől azért, mert az oktatás világában a tanulási motiváció fontossága kapcsán az emocionális tényezők felértékelődni látszanak. A két dolog nem mond ellent egymásnak, hiszen a motiváció, az érzelmi megalapozottság és a pozitív motiváció a tanulás terén nemcsak a jelenléti oktatásnak, hanem az elektronikus- vagy távtanulásnak és az önirányító tanulásnak is egyik sikertényezője.