ÉLET-érzéseink – A szorongásról
A szorongás természete
Első lépésként érdemes különbséget tenni a szorongás és a félelem között.
Félelem esetén az érzés általában valami konkrét külső dologra vagy helyzetre irányul (félhetünk attól, hogy nem tudunk levizsgázni, félhetünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat stb). A szorongás fókusza azonban befelé mutat – ekkor nem igazán tudjuk meghatározni, hogy mi miatt szorongunk, a valódi ok nem pontosan körülhatárolt (szoronghatunk amiatt, hogy elveszítjük az irányítást valami felett, hogy valami rossz dolog fog történni velünk stb).
A szorongás egy jelzés, amely felhívja a figyelmünket a fenyegetettségre, és általában felszólít bennünket arra, hogy keressük meg a leküzdésére a legmegfelelőbb módokat. A szorongás eltérő intenzitással jelentkezhet az életünkben: az enyhe nyugtalanságtól a rettegésig, a pánikig terjedhet. Ezért fontos különbséget tenni a normál szorongás és a szorongásos zavarok között. Szorongásos zavar esetén általában irreálisan reagálunk a mindennapi helyzetekre, és ez az állapot tartósan fennáll. Az írás a normál szorongás témakörét járja körül. Normál szorongást élhetünk meg akkor, ha valamit először csinálunk, vagy ha életünk egy mérföldkövéhez érünk, ha egy kihívás előtt állunk.
Furcsán hangozhat, de a normál szorongás élménye hozzátartozik mindennapjainkhoz. Sok olyan helyzet fordulhat elő az életünkben, amelyre teljesen természetes és adekvát válasz a szorongás.
A szorongás fiziológiai, viselkedési és pszichológiai szinten egyaránt válaszreakciót vált ki belőlünk. Fiziológiai szinten érzékelhetünk heves szívdobogást, verejtékezést, izomfeszültséget, viselkedési szinten általában megéljük a kontrollvesztést, a cselekvőképességünk lebénulását, pszichológiai szinten pedig megjelenik az aggodalom és a nyugtalanság érzése. Ugyan ezek a válaszreakciók a szorongás természetes velejárói, mégis a legtöbbször hajlunk arra, hogy kitérjünk előle, elkerüljük vagy elnyomjuk.
A szorongás kettős ereje
A szorongás egyrészt lebéníthat, másrészt aktivizálhat bennünket. Hogy melyik következik be, az nagymértékben függ attól, hogy milyen a viszonyunk a saját szorongásainkkal: mennyire fogadjuk el természetesnek a létezését, mennyire akarjuk megismerni, és a megküzdés által mennyire állítjuk saját fejlődésünk szolgálatába. Ha lebénít bennünket, és nem nézünk szembe vele, akkor megrekedhetünk a fejlődésben, és ugyanazokat a köröket futjuk az életünkben. Ha aktivizáló erőként tekintünk rá, akkor a fejlődésünk egy állomása lesz, érettebbé válunk általa. A normál szorongással járó feszültség pozitív hatása lehet, hogy jobb eredményekre ösztönöz bennünket, illetve fokozhatja a teljesítő képességünket.
Hogyan kerülhetsz barátságba a szorongásoddal?
- Ne szégyelld a szorongásodat! Hozzád tartozik!
- Mivel a szorongás óvatosságra int, ezért segíthet abban, hogy előbb gondolkodj, aztán cselekedj!
- Az egészséges szorongás segít, hogy objektívebben értékelj egy helyzetet – lásd a helyzet pro és kontra oldalát!
- A változáshoz és fejlődéshez elengedhetetlen a szorongás. Keresd tehát a változás és a fejlődés lehetőségét – és fogd kézen hozzá a szorongásodat!
- Tekints az ismeretlenre, az újra, a kihívásra kalandként – így lehet a szorongás útitársad az új helyzetekben!
- Váltsd a szorongásodat praktikus cselekvéssé: légy éber, tégy előkészületeket, készülj fel! Ezzel máris csökkented a szorongásodat!
Mit taníthat nekünk a szorongás?
A szorongás fejlődésünk és felnőtté válásunk elengedhetetlen része. Vannak olyan szorongásaink, amelyeket az élet természetes velejárójaként, életkornak és fejlődési ütemünknek megfelelően élünk meg, és ezek leküzdése a továbbfejlődés szempontjából meghatározó. Ezek mind határátlépések, és azt követelik tőlünk, hogy megváljunk a megszokottól, kilépjünk a komfortzónából, és valami újba, ismeretlenbe merészkedjünk. Ha a szorongásunkat jelzőrendszerként használjuk, akkor segítheti a fókuszálást és a priorizálást az életünkben, felszínre hozhatja valódi szükségleteinket, és inspirálhat bennünket arra, hogy megoldás-orientáltabban működjünk.
„Szorongás mindig ott lép fel, ahol olyan szituációban találjuk magunkat, amivel szemben nem, vagy még nem álljuk meg a helyünket. Minden fejlődés, minden, az éréshez vezető lépés szorongással van összekötve, hiszen az vezet át minket valami újba…” (F. Riemann)
Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach