Haragszom, hogy haragszom?
A haraggal kapcsolatban érdemes feltennünk ezt a kérdést: haragszom, hogy haragszom?
Ugyanis a haraghoz való viszonyunk erőteljesen meghatározza, hogyan tudjuk szabályozni azt. A harag, a félelemhez hasonlóan autentikus érzés, mégis sokan úgy gondoljuk, hogy nem illik haragot érezni, sőt akár kifejezetten szégyenteljes dolog.
Haragot általában akkor érzünk, ha támadás ér bennünket, vagy igazságtalanul és méltánytalanul bánnak velünk, illetve ha akadályoztatva érezzük magunkat abban, amit éppen szeretnénk. Ha a haragunk egy állandósult hangulattá válik az életünkben – vagyis haragszunk az egész világra, mindenkiben ellenséget látunk -, az rendkívül fárasztó és nagyon leszívja az energiáinkat.
A harag megnyilvánulási formái széles skálán mozognak: a nehezteléstől a felháborodáson át a dühöngésig és a gyűlöletig. Érzékelhető tehát, hogy a harag rengeteg energiával bír. Pont ezért félünk legtöbbször a harag kimutatásától, mert nem tudhatjuk, hogy ha megengedjük magunknak a kifejeződését, akkor milyen szellem szabadul ki a palackból, és az hova fajulhat.
Érdemes a harag energiáit építő módon használni, hiszen ekkor tud megjelenni a tettekhez szükséges energia, ami lendületet ad a cselekvéseinkhez, vagy ahhoz, hogy kilépjünk egy számunkra nem kielégítő helyzetből.

A harag, mint időzített bomba

Az elfojtott harag ugyanúgy harag. Ha rendszeren visszafojtjuk a haragunkat – mert pl. gyerekkorunkban ezt tanultuk meg, ez volt a szülők részéről az elvárt működés – az hosszú távon pszichés tüneteket, illetve egyéb betegségeket okozhat (pl. magas vérnyomás, ízületi problémák, migrénes fejfájás). A gyerekkorban elfojtott harag felnőttkorban komoly indulatkezelési problémák forrása lehet. Ne feledjük tehát: a hosszú éveken keresztül elfojtott harag olyan, mint egy időzített bomba – bármikor felrobbanhat. Ezért érdemes megtanulni szelíden bánni a haragunkkal, közel kerülni hozzá, és egészséges keretek között megélni, kimutatni.

A harag néhány lehetséges forrása

• A félelem – Akiknek az életét napi szinten a félelem hatja át, azok gyakran a félelem helyett haragot élnek meg: haragszanak mindenre, mindenkire, ezért egyre jobban bezárulnak, ami aztán fojtogató lesz számukra; ez növeli a haragjukat – és ez az ördögi kör folytatódik mindaddig, amíg el nem tudják engedni a félelmet.
• A viszonzatlan szeretet – Alapvető szükségletünk az elismerés, a figyelmesség, a gondoskodás, a támogatás. Amikor ebben tartósan hiányt szenvedünk, legyen az akár párkapcsolati, akár munkahelyi kapcsolat, elkezd erősödni a haragunk, amelyet a csalódottságunk táplál.
• Az elvárások – Sokszor olyankor vagyunk haragosak, amikor szakadék támad az elvárásaink és a valóság között. Holott az igazi börtönt a saját irreális elvárásaink jelentik.

Hogyan kerülhetsz barátságba a haragoddal?

• Fogadd el, hogy a harag, mint érzés a tiéd és jogod van hozzá!
• Légy hajlandó a haragra! A hajlandóság itt azt jelenti, hogy elfogadod a harag jelenlétét anélkül, hogy el akarnád kerülni, vagy át akarnád alakítani azt.
• Vizsgáld meg, hogy a harag energiaskáláján éppen hol állsz – milyen intenzitású a haragod?
• Irányítsd befelé a fókuszodat – honnan ered a haragod, mi a forrása?
• Tekints a haragra tükörként! Kérdezd meg magadtól: Mire szeretné felhívni a figyelmedet az a személy vagy helyzet, akire/amire haragszol?
• Engedd el a büszkeségedet és a dacodat – csak így férsz hozzá a harag pozitív energiáihoz!
• A „csakazértsem” hozzáállás helyett válts „csakazértis” hozzáállásra!
• Keresd a haragodban a tettekhez szükséges előrevivő energiát, amely ösztönző erő lehet!

Mit taníthat nekünk a harag?

A harag egy érzelmi jelzőrendszer, segít a határkezelésben, az önkifejezésben. Segít jelezni, hogy mi a jó nekünk, és mi nem. Nem a külvilágot kell támadni, nem vádaskodni, fenyegetni kell, hanem befelé figyelni. Ha ismerjük a saját harag-üzemmódunkat, tudjuk, hogy a harag skáláján milyen intenzitású haragot élünk meg, ez segít a megfelelő mederbe terelni a harag energiáját, illetve hogy egészséges keretek között tartva kifejezzük ezt a negatív érzést. Általános igazság ugyanis, hogy ha a negatív érzéseinket folyamatosan elfojtjuk, akkor a pozitív érzéseket sem tudjuk igazán megélni.

Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach