ÉLET-érzéseink – A félelemről
A félelem, mint alapérzelem
A félelem ösztönös, velünk született érzelem, amelynek ősi forrása az életben maradás. Az összes félelemkiváltó ok mögött a fenyegetettség érzése áll. A félelem kihat a testi-lelki-mentális működésünkre: görcsössé tesz, az agyunk folyamatos kapaszkodókat keres, a gondolkodásunk beszűkül. Amikor félünk, az okozhat bennünk bénultságot, cselekvésképtelenséget, falakat emelhet, és önkorlátozó mechanizmusokat indíthat el. A félelem révén erőteljesen manipulálhatóak vagyunk – kapaszkodunk mindenbe, ami látszatra biztonságot jelent. De vajon ez a biztonság valós?
Félelemgenerátorunk
Saját gondolataink, meggyőződéseink teremtő erejével képesek vagyunk félelmek sokaságát generálni. A félelem torzító hatása révén egyre beszűkültebb módon éljük az életünket. Mivel a félelem teljességgel emberi érzés, ezért az élet irányába történő beszűkülés, vagy adott esetben vakság elkerülhetetlen. Mit is jelent ez? Nézzünk néhány példát:
- ha félünk a bezártságtól, akkor nem tapasztaljuk meg az egyedüllét erejét és örömét
- ha félünk a magasságtól, akkor nem látjuk azt az elénk táruló látványt, amit a hatalmas távolság nyújthat számunkra
- ha félünk a változástól, akkor nem éljük át az élet bőségét és izgalmát.
Az életben megtanulhatunk szinte mindentől félni. De ha a figyelmünket egy kicsit befelé fordítjuk, akkor pontosan érzékelhetjük, hogy sokszor olyan dolgoktól félünk, amelyek valójában nem jelentenek veszélyt, nincs valós fenyegetettség a háttérben. Ettől még a megélt félelem érzése jogos lehet.
A félelem mögötti védekező mechanizmus
Amikor félünk, képesek vagyunk bármit megtenni, vagy éppen semmit sem tenni – attól függően, hogy a múltban mit tanultunk arról, hogy mi védhet meg bennünket. Paul Ekman érzelemkutató szerint, ha nem dermedünk le, vagy nem menekülünk el félelem esetén, akkor a legvalószínűbb védekezési mechanizmusunk az lesz, hogy dühösek leszünk arra a dologra, ami kiváltotta a félelmünket. A félelem és a düh érzését nem ritkán gyors egymásutániságban éljük meg.
Hogyan kerülhetsz barátságba a félelmeiddel?
- Állj meg egy pillanatra, és realizáld, hogy van benned félelem!
- Próbáld leállítani a klasszikus „üss vagy fuss” reakciót!
- Kerülj kapcsolatba a félelmeddel, és keresd meg a forrását!
- Kérdezd meg magadtól: ez a saját félelmem, vagy valaki más félelmét vetítem magamra?
- Ha tudatosítod a félelmedet, akkor képes leszel eldönteni, hogy hogyan reagálj rá!
- Fogadd el, hogy a biztonság belülről fakad – erre pedig van ráhatásod!
- Döntsd el, hogy az életedből mennyit engedsz át a félelemnek!
- Kérdezd meg magadtól, hogy mit tanítanak nekem a félelmeim!
Mit taníthat nekünk a félelem?
A félelem lehet inspiratív erő – amikor átlépünk saját határainkon, korlátainkon, amikor bátorságot merítve belépünk az ismeretlen birodalmába, és egy magasabb szintről szemléljük a helyzetünket.
A belső erő a félelmet erőforrássá alakítja, felszabadító ereje van – és ezáltal lehetővé válik, hogy ne a félelem vezesse az életünket, hanem saját magunkért felelősséget vállalva saját magunk irányítsuk az életünket. A félelem által teremtett beszűkült „valóság” helyett az igazi valóságot ismerhetjük meg.
A félelem segít abban, hogy érzékeljük határainkat, és ezáltal arra is lehetőséget ad, hogy meghaladjuk ezeket.
Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach
