Hogyan gondoskodjunk szükségleteinkről beszűkülő világunkban? – 3. rész

Mindannyiunkat foglalkoztatnak életünk során olyan alapvető kérdések, hogy mennyire vagyunk szerethetőek, mennyire vagyunk fontosak egy kapcsolatban, hogy elég jók vagyunk-e. Ha ezekre a kérdésekre nincs megnyugtató és kielégítő válaszunk, a környezetünktől, párunktól nem kapunk visszajelzést erről, az nagymértékben megingatja és rombolja az önértékelésünket, önbizalmunkat.
C. Steiner pozícióéhségnek nevezte azt a szükségletet, amely az embernek azt az igényét fejezi ki, hogy legyen egy hely, ahol elfogadják olyannak, amilyen; tartozzon valahová, igényt tartsanak a közreműködésére, befolyással lehessen a dolgok alakulására és szerethető legyen. Ezek révén képessé válunk a bizalom és önbizalom átélésére, és önmagunkat elfogadhatónak, szerethetőnek és hatékonynak éljük meg.

Kicsit talán furcsán hangzik a „pozíció”éhség kifejezés, hisz ehhez sokan a hatalomvágyat kapcsolják. Ez a szükségletünk azonban nem hatalomvágy, hanem annak az igénye, hogy OK-nak érezhessük magunkat. Az „okéság”, mint életpozíció mögött az rejlik, hogy mindannyian rendelkezünk bizonyos meggyőződésekkel/hiedelmekkel önmagunkról és a körülöttünk lévő emberekről, a világról. Ezek a meggyőződések, hiedelmek nem feltétlenül vannak validálva, de a megélésünket önmagunkról és másokról erősen befolyásolják.

1. Az „én OK vagyok” megélésekor alapvetően jól érezzük magunkat, ismerjük az erősségeinket, úgy érezzük, hogy értünk ahhoz, amit csinálunk és tudunk másokkal együttműködni.
2. A „te (mások) OK vagy” megélésekor úgy véljük, hogy az emberek alapvetően jók, segítőkészek és lehet bízni bennük.
3. Az „én nem vagyok OK” megélésekor azt éljük meg, hogy nem vagyunk elég jók, nem sikerülnek a dolgaink és nem szeretnek, nem fogadnak el bennünket.
4. A „te (mások) nem vagy OK” esetén a hiedelmünk az, hogy nem számíthatunk senkire, nem bízhatunk másokban és a világ nem jó hely.

Kapcsolati kontextusban az okéságnak, mint életpozíciónak négy megnyilvánulása van:

1. Én oké vagyok és te is oké vagy – ebben az életpozícióban kellő ismerettel rendelkezünk az erősségeinkről, a fejlesztendő területeinkről, elfogadjuk ezeket önmagunkban és másokban is. Ilyenkor jól tudunk együttműködni egymással, képesek vagyunk a közös problémamegoldásra, mindezt kölcsönös megbecsülésben tesszük.
2. Én nem vagyok oké, te oké vagy – ebben az életpozícióban a megélésünk az, hogy mások alkalmasabbak, jobbak, mint mi. Gyakori az alkalmatlanság érzésének megélése.
3. Én oké vagyok, te nem vagy oké – ilyenkor gyakori a versengés, önmagunk túlértékelése, ezzel együtt mások leértékelése; erősen jelen van az önzés: csak a saját érdekeinket nézzük, a másik nem fontos, nem számít.
4. Én nem vagyok oké, te nem vagy oké – ilyenkor azt éljük meg, hogy a világ nem jó hely, és benne mi sem vagyunk elég jók, szerethetőek. Bizalmatlanok leszünk, és lemondóak.

Az OK érzés megélésével kapcsolatban tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket: