A szokások kialakításának Jolly Jokere: a gondolkodásmód I. rész
Szerző: Szilovics Nikolett
Idén úgy döntöttem, hogy fogadalmak helyett egy számomra izgalmasabb irány mellett szeretném elkötelezni magamat. Egy olyan téma mellett, ami sokkal nagyobb és komplexebb, mint egy célkitűzés – ami nem határidőkről és nagyszabású, célzott tervekről, hanem mindennapi, apró, következetes, hol izgalmas, hol teljesen unalmas, hol élvezetes, hol kemény és fárasztó munkáról szól. Arról, hogy kivé akarok válni. Ami a sejtjeimbe épülve alakít át. Ami a magamba vetett hitemet erősíti. Valami, ami nem a felszínt kapargatja, hanem alapjaiban mozgat meg.
Ha önfejlesztésről van szó, imádom a jó módszereket, taktikákat, inspiráló gondolatokat. Viszont semmi nem ér fel azzal az erővel számomra, amikor képes vagyok megváltoztatni a gondolkodásmódomat. Az az a pont, amikor megváltozik minden. Amikor már nem az eredményeken van a fókusz, hanem egy sokkal mélyebb szinten, az identitásomon. Mi az, amit hiszek magamról a célom tekintetében? Hiszem, hogy az az ember vagyok, aki képes elérni a vágyott célját, látom magamat akként az emberként, aki ezt igenis meg tudja csinálni? Hiába minden módszer, akció, gondolat és támogató hiedelem – amíg az identitásom, azaz a saját magamról alkotott legerősebb, legőszintébb és hiteles képemben, gondolkodásmódomban nem történik elmozdulás, addig nagy valószínűséggel valós, tartós változás sem következhet be.
Bármi is a célunk, törekvésünk, ahhoz, hogy elindulhasson egy igazi, mélyről jövő változás bennünk, szükségünk lesz a szokásaink segítségére. Rutinokra, amik nap, mint nap formálnak minket és a gondolkodásmódunkat – jó vagy épp kevésbé jó irányba. Hihetetlenül erőteljes és egyben félelmetes is, hogy mekkora hatással vannak ránk a SZOKÁSAINK.
A szokásaink mi magunk vagyunk
Többek között így jutottam el a szokások kialakításának témájához. Pontosabban tértem vissza hozzá – ugyanis már 5 évvel ezelőtt is kitaláltam, hogy belevágok a szokásaim rendszerének kialakításába. Vettem egy üres papírt, felvázoltam magamnak egy mátrixot a vágyott szokásokkal és a napokra lebontott hetekkel –nem volt más dolgom, mint pipálni, hogy ha az adott napon sikerült elvégeznem egy szokásomat. Imádtam és hatalmas izgatottsággal töltött el, hogy nap, mint nap nyomon követhetem a fejlődésemet. A kezdeti lelkesedés azonban viszonylag hamar, 1,5 hónap után alábbhagyott és többet nem töltöttem a táblázatot. Majd időnként újra és újra visszatértem a témához, próbálkozva stickerekkel a falamon, telefonos emlékeztetőkkel, jegyzetekkel, whiteboard listával, vizuális vízió fallal és még sorolhatnám – de valahogy egyik módszer sem vált be igazán.
Egy idő után azt vettem észre, hogy igazából sosem a módszer számított. Hanem egyedül a gondolkodásmód. A legszuperebb, legegyszerűbb módszerek is csak ideig óráig működtek nálam. Ezzel szemben viszont minden egyes esetben, ahol ezeknél mélyebbre ástam és a gondolkodásmódomon kezdtem el dolgozni, azaz azon, hogy hogyan, milyen perspektívában gondolok magamra, a környezetemre és az előttem álló célokra – éreztem, hogy valami „átkattan”. Ami a legjobb pedig, az az, hogy ezek az apró szemléletváltások nem csak egyszeri alkalomra szólnak, hanem szinte mindig ott vannak velem – akkor, amikor elveszik a fókusz, amikor nem tudom, mit akarok, amikor nincs kedvem a tudatos szokások gyakorlásához, amikor minden érdekel és amikor újra és újra elveszek az újdonságok, inspirációk útvesztőjében, mielőtt egyáltalán ténylegesen belekezdtem volna bármibe is.
Ma is küzdök a vágyott szokásaim beépítésével és a régi, berögzült rossz szokásaim elhagyásával. Ráadásul minden egyes nap, hisz ez a küzdelem mindig csak egy napra szól. Majd holnap újra kezdődik és újra próbára tesz.
Mégis teljesen máshogy tekintek ma már a szokásokra, mint régen. Jelenleg visszatértem a mátrixos szokáskövető rendszeremre – ezúttal azonban azt látom, hogy ez működőképes a számomra. A módszer ugyanaz, viszont a gondolkodásmódom már messze nem. Mi változott pontosan?
Gátló gondolatok
Elgondolkoztam azon, hogy mi az, ami leginkább akadályoz az új, tudatos szokások kialakításában. Tipikusan az alábbiak jöttek elő:
- Nagy célokat tűzök ki magam elé, amiket nem bontok le apróbb lépésekre à így azt látom csak magam előtt, hogy milyen messze vagyok még a vágyaim elérésétől
- Elmegy a kedvem, ha valamit nem tudok tökéletesen megvalósítani, vagy úgy, ahogy elterveztem à azaz leblokkol a(z elérhetetlen) tökéletesség vágya
- Mindent vagy semmit alapon gondolkodom à Mindent akarok, majd végül semmit sem csinálok, mert túl sok helyen van a fókuszom (azaz igazából sehol sincs)
- Nem tudom (=nem akarom) magam önfigyelemre bírni à azaz nem tartom be a magamnak tett ígéreteket, ami mélyen, legbelül minden egyes kis akcióval – pontosabban annak hiányával – rontja a saját magamról kialakított hiteles képemet
- Halogatok minden olyan feladatot, ami veszélyezteti a magamról kialakult képem hitelességét à azaz nem adom meg magamnak a bukás lehetőségét (ami pedig már önmagában a bukás)
Bármelyik blokkoló tényezőre tekintek, azt látom, hogy mind-mind a gondolkodásmódomhoz kapcsolódik. Elkezdtem hát ezeken dolgozni.
Az írás következő részében leírt „mindset” váltások számomra hónapokon át tartó munka eredményei. Olyan gondolatok, amiknek a beépülésével napi vagy heti szinten foglalkoztam és nagyon sok olyan anyagot „fogyasztottam”, amikkel ezeket tovább tudtam erősíteni.
Hogy mik ezek? A következő részben megosztom.