A szinkronicitás megélése

Érezted már? Érezted a ráhangolódást, a rezgést? Önmagaddal? Másokkal? Melyik a gyakoribb? Jelen van az életedben a szinkronicitás?

Ahhoz, hogy megélhessük a szinkronicitást önmagunkkal és a világgal, a körülöttünk lévő emberekkel, kapcsolatba kell kerülnünk lényünk érzelmi részével. Kifinomultabb érzékre van szükség: ráérzésre, megérzésre, ráhangolódásra. Ahhoz, hogy a szinkronicitás állapota létrejöjjön, J. Jaworski a szinkronicitásról írott könyvében a következőket mondja: „A világot olyannak kell látni, ami nem dolgokból áll, hanem ami nyitott, és ami kapcsolatokból épül fel, ahol minden, ami testet ölt, amit látunk, hallunk, érintünk, érzünk és ízlelünk, ami számunkra a leginkább valósnak tűnik, az lényegében szubsztancia nélkül való. A realitásnak létezik egy mélyebb rétege, amely túl van azon, ami kimondható. Az emberek nagy részénél ez a reménytelenség tabutéma. És a világunk segít a figyelemelterelésben, hisz például sugallja a külső megjelenés elsődlegességét. Életünk a megjelenés és a látszatok körül forog. Ezek csupán arra jók, hogy elrejtsük velük a jövőnk megváltoztathatatlansága miatt érzett mélységes reménytelenségünket.”

A realitásnak tehát létezik egy mélyebb rétege. Vajon ez hogyan érhető el?

Ehhez első lépésként kapcsolatba kell kerülnünk önmagunkkal. Fel kell erősíteni az éberségünket, a tudatosságunkat, és észre kell venni azokat a jelzéseket, amelyeket küld felénk a belső világunk. Erős jelzéseket kaphatunk például a testünktől, amely őszinte és kommunikatív, és ha valamire szüksége van, egyértelmű jelzésekkel jelzi. Hogy ezt nem akarjuk észrevenni? Lehet. De a testünk ekkor felerősíti a jeleket, nem riadva vissza keményebb eszközöktől sem. Rajtunk múlik, hogy meghalljuk-e ezeket a jelzéseket, és tudunk-e jelentést adni nekik.

Következő lépésként foglalkoznunk kell énünk érzelmi lényével, és be kell látnunk, hogy valódi fejlődést úgy érhetünk el, ha képesek vagyunk felismerni az érzéseinket, felelősséget vállalni értük, és adott helyzetben akár tudatosan megváltoztatni őket.  Ha tudatosan figyelünk az érzéseinkre és megtiszteljük őket azzal, hogy reagálunk rájuk, akkor élhetünk meg minőségi kapcsolódásokat önmagunkkal is és másokkal is, akkor van lehetőségünk a tudatos változásra.

A világban ugyanis minden folyamatos mozgásban van körülöttünk. Jelenlegi tudatállapotunk egyik legnagyobb rejtélye, hogy miként vagyunk képesek olyan világban élni, ahol semmi sem rögzített, és amit mi mégis a rögzítettség világaként érzékelünk, holott a lehetőségek széles tárházát hordozza.

Hogyan jöhet létre itt a szinkronicitás? Például úgy, hogy elhisszük, hogy semmi nem történik véletlenül. Minden egyes dolog része annak, aminek akkor és ott meg kell megtörténnie. Csak azokat a hibákat követjük el, amelyeket el kell követnünk ahhoz, hogy megtanulhassuk, amit épp akkor meg kell tanulnunk. Az elkötelezettség legnagyszerűbb megnyilvánulása időnként nem más, mint nem tenni semmit, csak ülni és várni, míg rájövünk, mit kell csinálnunk. Ilyenkor hagyjuk, hogy a „flow” dolgozzon bennünk, mert az áramlatok fontosak.

A szinkronicitás állapotában olyan kiteljesedett pillanatokat élünk meg, amikor a dolgok valami hihetetlen módon, szinte maguktól jönnek létre, amikor olyan, előre megjósolhatatlan, és irányíthatatlan események történnek velünk, amelyek meghatározzák további sorsunkat.

Tekintsünk hát lehetőségként ezekre a dolgokra! Vegyük észre őket és használjuk ki a bennük rejlő potenciált! Ne hagyjuk, hogy később az „elszalasztott” lehetőségek kategóriájába kerüljenek ezek. Ha figyelünk a jelekre, akkor az jelzi, hogy mikor vagyunk döntési helyzetben. És döntsünk! Minél elfogadóbbak vagyunk a döntéssel kapcsolatban, minél inkább szembenézünk a nehéz helyzettel, és az érzéseinkkel szinkronba kerülve, azokat figyelembe véve döntünk, annál nagyobb esélyünk van a tudatos megélésre.

Eric Fromm Birtokolni vagy létezni című könyvében kifejti, hogy a létezés az élethez, a világhoz való orientálódás legalapvetőbb módja – ez az élő, hiteles kapcsolódás. Karakterünk, totális életirányultságunk szerves megnyilatkozása – a belső, lelki aktivitás állapota.

Létezzünk – szinkronicitásokkal!