A labirintus, mint egy archetipikus szimbólum, évezredek óta jelen van az életünkben, hisz életünk, mint egy labirintus, folyamatos felfedezésre vár. Egy olyan világban, amely most körülvesz bennünket, amelyben egyre kevesebb a stabil kapaszkodó, egyre gyakrabban változnak az irányfények, rohamosan átalakulnak és megváltoznak a körülöttünk lévő dolgok, fontos lehet a labirintusban való lét dinamikájának megértése.

Sokan asszociálnak a labirintus szó hallatán arra, hogy útvesztő. Pedig a labirintus nem egy útvesztő, hanem megtapasztalandó, értelemmel kikövezett út, amely inkább kivezet az útvesztőből. A világban számtalan labirintus képe felidézhető lelki szemeink elé, és ez lehet egy nagyon misztikus, kanyargós, bonyolult komplexum, amelybe való belépés elsőre talán ijesztőnek tűnik.

A labirintus egyik fontos sajátossága, hogy létezik középpontja, a bejárattól a különböző utakon, ösvényeken mindig a középpont felé haladunk. Ugyan az utak kanyargósak, néha zsákutcának tűnnek, de igazán sosem tévedünk el benne, még akkor sem, ha nem mindig látjuk pontosan, hogy merre tartunk. Ha hiszünk abban, hogy nincs téves út az élet labirintusában, csak olyan út, amely mindig valamilyen tapasztalással szolgál az életünkről, akkor ez már a fejlődésünk, tanulásunk alapja, és tudhatjuk, hogy minden lépés értelmet hordoz.

A labirintus végső célja a középpontba való eljutás. Az úton sokféle elágazással, fordulóval és akár zsákutcával is találkozhatunk, és lehet olyan is, amikor azt érezzük, hogy könnyedén és magabiztosan haladunk. Néha megállunk és elgondolkodunk, néha dinamikusan haladunk, néha visszavonulunk. Az elágazásoknál használjuk a problémamegoldó képességünket, próbára tesszük a logikánkat, más úton indulunk el, azaz változtatunk. Időnként eltévedünk és bolyongunk, keresünk és küzdünk, és úgy érezzük, hogy nem találjuk a középpontot. A keresés létünk velejárója, és fejlődésünk mozgatórugója.

Ahhoz, hogy felfedezhessük az élet labirintusát, megtaláljuk benne az értelmet, a tapasztalást, fejlődjünk a megtett út által, ahhoz két dolog szükséges. Egyrészt valódi elköteleződés, akarat és bátorság kell, hogy belépjünk a labirintus kapuján, és a kacskaringós, sokszor útvesztőnek tűnő úton is magabiztosan haladjunk. Ne ijedjünk meg a sok fordulattól, amely ugyan szükségszerűen, de nem mindig zökkenőmentesen érkezik elénk. Másrészt szükség van arra, hogy nyitottak legyünk önmagunk megismerésére, hogy ne sajnáljuk az időt és erőfeszítést arra, hogy ránézzünk arra, hogy kik vagyunk valójában és reflektáljunk a saját működésünkre.

Az élet labirintusa mindenkinek egyéni út, senki más nem járhatja végig, csak mi magunk. Ha végig hiszünk abban, hogy a helyes úton járunk, akkor végül elérkezünk a középpontba, ahol rátalálunk a valódi énünkre, ahol kitisztul az életünk értelme – ami megtart bennünket és egyben elindít egy magasabb fejlődési szint felé.