A fejlődés garanciája – Versengés és/vagy együttműködés?

A vezetőkben sokszor felmerül az a kérdés, hogy a piac alapvető mozgatórugójaként jelen lévő piaci verseny minden helyzetben megfelelő hasznot hoz-e a szervezetek számára, minden esetben elősegíti-e a működés hatékonyságát.

Vagy ez nem kérdés? Mert mindig minden a versenyről szól? Vagy mégsem?

Néha elbizonytalanodom.

Tényleg minden a versenyről szól?

A magyar üzleti életben általános az a vélekedés, hogy a verseny elengedhetetlen, holott a versengéshez jellemzően negatív értékek kapcsolódnak, a verseny nem mindig tiszta, nincs bizalom a versenytársak iránt.  Ezt erősíti az a tapasztalat is, hogy nem csak az egyéni érdekek harcáról szól a verseny, hanem a legtöbb esetben az egész szervezet verseng az erőforrásokért, ezért a verseny meghatározóan beépül a vállalati kultúrába. A versengéshez kapcsolódó negatív előjel azonban nagyon leszűkíti, és ezáltal nagyon értékítéletessé teszi a versenyhez kapcsolódó megközelítést. Hisz a verseny mindennapjaink része, állandó a megmérettetés, amit már a gyerekek is érzékelnek az iskolában is, nap mint nap.

A versenynek van pozitív energiája is, hisz mozgósít, célokat ad, erőforrásokat összpontosít, nagyobb teljesítményre ösztönöz, javítja a hatékonyságot, serkenti a kreativitást.

Akkor hát mondhatjuk, hogy a versengés és/vagy együttműködés csatájában 1:0 a versengés javára!

Van igény az együttműködésre?

Hiszek az együttműködés erejében, hiszem, hogy van rá igény! Miben lehet más az együttműködés, vagy esetleg több, mint a verseny?

Együttműködés esetén a szervezeteknél nagyobb szintű lehet a szervezettség és a termelékenység, és erőteljesebben nő a teljesítmény. Az együttműködés nagyobb teret ad a kreativitásnak, elősegíti az innovációt, ami által olyan új tudás jöhet létre a szervezetben, ami versenyelőnyt hozhat. Együttműködő térben a kölcsönös gondolatcsere, a szakmai vitafórumok, az erőfeszítések összehangolása révén megnő a szervezet kohéziós ereje, és elősegítheti a felsővezetők, tulajdonosok által oly nagyon áhított dolgozói elkötelezettséget.

Ezzel tehát a versengés és/vagy az együttműködés párharcának állása 1:1, vagyis döntetlen.

És ez talán így van jól. Hisz a versengés és az együttműködés nem egymást kizáró fogalmak, sőt, dinamikusan változó világunkban egymást erősítő és kiegészítő elemek kell, hogy legyenek. Keresni kell azokat az utakat, amelyek nyitott pályát adnak mindkét területnek, hisz az együttműködésre való igény egyre erősebben jelentkezik, egyre több szervezet érzi szükségét a hálózatos működésnek, még akkor is, ha erős a piaci verseny.

Hiszek abban, hogy a szervezetek akkor tudnak hatékonyan működni, ha mind szervezeten belül, mind iparági szinten közösségként vannak jelen, ha kielégítőek, tiszták és támogatóak az emberi kapcsolatok, ha van egy alapvető bizalom, és keresik az együttműködési lehetőségeket. Mert akkor az együttműködés hidat képez, és erősíti a szervezetek piaci pozícióját.

És a „margóra” egy furcsa, de életszerű paradoxon: az együttműködés is versenyt teremt. Az együttműködés keresésének versenyét. Öngeneráló pozitív versenyt!

Tehát a fejlődés záloga: verseny ÉS együttműködés jó egyensúlya!