ÉLET-érzéseink – Záró gondolatok a negatív érzésekről
A negatív életérzések az élet velejárói, melyek mögött általában valamilyen fontos emberi igény, szükséglet húzódik meg. Gyakran éljük meg azt, hogy ezek a negatív érzések rajtunk kívül állók, nem lehet fogást találni rajtuk, uralják az életünket. Azt érezzük, hogy legyőznek bennünket, és nincs hatalmunk felettük.
Az előző hetekben körbejártuk a legfőbb negatív érzéseket, és megnéztük, hogy hogyan kerülhetünk velük barátságba és mire tanítanak bennünket. Vagyis lehet hatalmunk felettük, ha kellően megszelídítjük azokat saját magunk számára, és kapcsolatba kerülünk velük.
Az, ahogyan viszonyulunk negatív életérzéseinkhez, döntően befolyásolja azt, ahogy alakul az életünk. Tekintsük át az alapvető viszonyulásainkat, reakcióinkat!
- Zsigeri reakciónk a menekülés a nehéz érzések elől – és nyilván ez az egyszerűbb út, mert nem igényel sok energiát, és azonnali illuzórikus eredménye, hogy megéljük az „ami nincs, az nem fáj” élményét. A menekülési stratégiák azonban fenntartják és tovább erősítik a negatív élet-érzéseket. Ahhoz, hogy megváltoztassuk a negatív érzésekhez való viszonyunkat, fel kell ismerni azt az alaptételt, hogy minél inkább meg akarunk szabadulni tőlük, annál inkább fogságban tartanak.
- Gyakori reagálás a negatív érzések elnyomása – itt is megjelenik az a paradox hatás, hogy minél inkább elnyomjuk őket, annál inkább utat találnak maguknak arra, hogy felszínre törhessenek. És ilyenkor mondjuk, hogy „betelt a pohár”, ”ez volt az utolsó csepp”, miközben ez az utolsó csepp akár egy teljesen jelentéktelen dolog is lehet. Csak éppen már akkora a nyomás, a feszítettség bennünk, hogy muszáj a felszínre törnie. Egy érzés valódi oka általában az érzés mögött felgyülemlett nyomás, amely adott pillanatban felbukkanásra kényszeríti az érzést. Ekkor történik meg az, hogy az eredeti, autentikus érzés helyett egy helyettesítő érzésben nyilvánul meg a kitörés. A helyettesítő érzés egy ismerősen rossz érzés, amivel sokszor elfedjük az alapérzést.
- További reakciónk lehet, hogy kontroll alatt próbáljuk tartani a nehéz érzést – ennek hátterében az áll, hogy ha eluralkodik rajtunk a negatív érzés, akkor tehetetlenséget és kiszolgáltatottságot élünk meg, és ha az elménk által irányítani próbáljuk, akkor az a kontroll illúzióját hozza létre. Ez azért illúzió, mert vannak helyzetek, amelyekre egész egyszerűen nincs befolyásunk; és amire nincs hatásunk, a felett kontrollunk sem lehet.
A negatív érzésektől való szabadulás, azok elnyomása vagy kontrollálása helyett inkább adjunk teret nekik, és fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. Ne akarjuk őket átalakítani, hanem éljük meg, még ha nehéz is. Hagyjuk az érzést lenni, és a mögötte meghúzódó energia kiengedésére összpontosítsunk. Tudatosítsuk, hogy mi zajlik bennünk, és nézzük meg, hogy abban a pillanatban van-e ráhatásunk a helyzetre. Ha igen, döntsünk, ha nem, akkor hagyjuk, hogy kapcsolatba léphessünk a negatív érzéssel. Ne minősítsük a negatív életérzést, hanem csak egyszerűen fogadjuk el, hogy van, és hogy a miénk. Tehát engedjük meg magunknak, hogy érzéseink legyenek, anélkül, hogy ellenállnánk nekik. Ugyanis az ellenállás az, ami fenntartja az érzést.
Fontos: nem az érzéseink vagyunk! Nagyon sok ember a múlt fogságában és a jövőtől rettegve éli az életét, aminek következtében képtelen örömöt megélni a jelenben. Ezért is fontos, hogy foglalkozzunk a negatív érzésekkel, hogy ne szabjanak gátat a pozitív érzések megélésének.
Nem az érzéseink vagyunk, de az sokat elmond rólunk, ahogy reagálunk rájuk és viszonyulunk hozzá. Ha kellően bátrak vagyunk ahhoz, hogy szembenézzünk a helyzeteinkkel, felismerjük az azzal kapcsolatos érzéseinket, akkor már megtettük az első lépést.
Az érzelmektől való félelem valójában az élettől való félelem. Ha megtanulunk érezni, akkor tudunk élni. Akkor nyílnak meg előttünk olyan élmények, amelyek addig messze elkerültek bennünket.
Szerző: Dr. Lakner Szilvia vezető tréner-tanácsadó, coach