Hogyan gondoskodjunk szükségleteinkről beszűkülő világunkban? – 2. rész

A figyelem és elismerés iránti igényünk egy elemi szükséglet arra, hogy létezésünk tényét a másik ember visszaigazolja, megerősítse, és ezáltal átélhetővé váljon számunkra, hogy kik vagyunk, és mit teszünk. E. Berne azt vallotta, hogy minden embernek alapvető szüksége van arra, hogy elismerést kapjon, mert ez a feltétele az egészséges személyiségfejlődésnek.
A figyelem/elismerés alapegysége a tranzakció-analízisben a sztrók. Sztrókot adhatunk verbálisan és non-verbálisan, iránya lehet pozitív és negatív.

A sztrókok egyik fajtája a feltétel nélküli sztrók, ahol a figyelem az adott személyen van, az elismerés a létezésére irányul. Ilyen lehet verbálisan a „jó, hogy vagy”, az „örülök neked”, „ide tartozol” megfogalmazás. Alapvető igényünk van ezekre a visszajelzésekre, hisz segítik a pozitív énkép kialakulását, a fontosság érzetének a megélését. Hiányával nagyon nehéz élni, mégis nagyon keveset kapunk belőle az emberi kapcsolatainkban.
Munkahelyi helyzetekben a munkahelyi pszichoterror egyik alapjelensége, amikor valakinek a létét figyelmen kívül hagyják: keresztül néznek rajta, nem veszik emberszámba.
A feltétel nélküli sztrókok hiánya szorongásokat okozhat, és erőteljesen rombolja az önértékelést.

A sztrókok másik fajtája a feltételes sztrók, ahol a visszajelzés valamilyen konkrét cselekvésre, tulajdonságra, teljesítményre vonatkozik. Ennek konstruktív megnyilvánulása az, amikor elismerem a másik erőfeszítését, próbálkozását, megdicsérem a munkáját. Negatív előjel esetén is lehet konstruktív a visszajelzés, ha van hozzá javaslat, útmutatás, ami által a másik fél fejlődni tud. A destruktív formája ennek a visszajelzésnek a kapcsolat zavarára utal, ahol a sztrók értékelhetetlen, nincs benne a másik fél számára tanulás, sőt akár komoly dermedtséget is előidézhet, úgymond „lefagy” a másik.
A feltételes sztrókoknál érdemes figyelni arra, hogy ha csak ilyen típusú sztrókokat adunk a másiknak, vagyis csak a teljesítményén keresztül ismerjük el, akkor hosszú távon megkérdőjeleződik saját személyének, lényének értéke.

A figyelem és elismerés iránti szükséglet megjelenése a hétköznapokban:

Azt, hogy mennyire tudjuk az elismerést elfogadni, vagy milyen mértékű bennünk az elutasítottság érzése, annak nagyon egyedi mintázatai vannak:

És mindehhez még az sem mindegy, hogy kitől kapjuk, kitől tudjuk jól fogadni – a hiteles referenciaszemélyek visszajelzése sokkal nagyobb erővel hat.

A fentiek alapján vizsgáljuk meg saját figyelem/elismerés éhségünket:

Összességében elmondható, hogy mindannyiunknak van egy belső sztrókgyűjteménye is, amelyet érdemes rendszeres időközönként feltölteni, karban tartani, hisz jól jön olyan helyzetekben, amikor külső forrásból nehéz beszereznünk a figyelmet és az elismerést.