Szabadulás szokásaink fogságából – 2. fejezet: Szokásstratégiák
Az előző blogbejegyzést a következő kérdéssel zártuk: Hogyan reagálunk az elvárásokra?
Most ezt a témakört járjuk körül Grechen Rubin modelljével, amelyben az elvárások négy mechanizmusát tekintjük át.
Amikor új szokást akarunk kialakítani, akkor elvárást támasztunk önmagunkkal szemben. Ezen elvárások egy része a külső környezet által meghatározott (pl. határidők, szabályok, szervezeti normák), másik része belső elvárás (pl. leszokni valamiről, betartani egy fogadalmat stb.). Az elvárások erősen befolyásolják viselkedésünket, önbecsülésünket és kapcsolatrendszerünket, hisz sokszor túl magas elvárásokat támasztunk önmagunkkal szemben, illetve a számunkra fontos emberekkel szemben is.
Az elvárásokhoz való viszonyulásunk alapján Gretchen Rubin szerint az alábbi négy tendenciát azonosította be: Fenntartó, Kérdésfelvető, Engedelmeskedő, Lázadó.
- Fenntartók működési mechanizmusa:
- Alapkérdésük: Ma mi a menetrend? Milyen feladatok várnak rám?
- Tudni akarják, hogy mit várnak el tőlük és meg akarnak ennek felelni
- Kerülik a hibákat, nem akarnak csalódást okozni (maguknak sem)
- Önjárók, nincs gondjuk a kötelességek teljesítésével és szabálykövetők
- Erős az önfenntartási ösztönük
- Kényszert éreznek, hogy még az értelmetlen elvárásoknak is megfeleljenek
- Nyughatatlanok
- Könnyen ápolják a szokásokat
- Kérdésfeltevők működési mechanizmusa:
- Alapkérdésük: Mit kell ma megtennem és miért?
- Minden elvárást megkérdőjeleznek – csak olyan elvárásnak felelnek meg, aminek szerintük van értelme, ennek viszont kényszerítő ereje van
- A józanész, a logika és az igazságosság vezérli őket
- Minden elvárást belső elvárássá alakítanak
- Szeretnek jól megfontolt döntéseket hozni, intellektuálisan közelítik meg a dolgokat
- Kitartóan utánajárnak mindennek, az ésszerű okok motiválják
- Indoklás- és információéhségük magas
- Ha hisznek abban, hogy egy adott szokást érdemes megtartani, akkor ragaszkodni fognak hozzá – de csak akkor, ha elégedettek a szokás hasznosságával
- Engedelmeskedők működési mechanizmusa
- Alapkérdésük: Mit kell ma megtennem?
- A külső kötelezettség mozgatja őket, szükségük van a követelményekre
- Betartják a határidőket
- Mivel a belső elvárásoknak ellenállnak, ezért nem könnyen motiválják magukat
- Néha olyasmit is megtesznek másokért, amit magukért sosem tennének meg – nehezen mondanak nemet
- Hajlamosak kiégni
- Nem könnyű felvenniük egy-egy szokást, hisz számukra a külső kötelezettség a kulcs
- Lázadók működési mechanizmusa
- Alapkérdésük: Mit akarok ma csinálni?
- A saját döntés, a szabadság nevében tesznek mindent, a saját céljaikért dolgoznak
- Élvezettel veszik semmibe a szabályokat és az elvárásokat
- Nagyra értékelik az eredetiséget és az önállóságot
- A hatalommal való szembeszegülés fontos – hangot akarnak adni a véleményüknek
- Szembeszállnak a hierarchiával és a szabályokkal
- Ha megmondják neki, mit csináljanak, pont az ellenkezőjét fogják tenni
- Ellenállnak a szokásoknak, de képesek szokásszerű viselkedésmintákat kialakítani azáltal, hogy a saját döntéseikhez kötik őket
Gretchen Rubin szerint ezek a fenti tendenciák velünk születettek, és ugyan bizonyos mértékig ellensúlyozhatók, megváltoztatni nem lehet őket. Amit azonban tehetünk, hogy megtanuljuk kezelni a domináns tendenciánk hullámhegyeit és – völgyeit, kihasználni a tendenciában rejlő erőforrásokat és ellensúlyozni azok negatív aspektusait.
Neked mi a domináns tendenciád?
