A szokások kialakításának Jolly Jokere: a gondolkodásmód II. rész
Szerző: Szilovics Nikolett
Az előző írásban végigvettem, hogy melyek a szokások kialakításának blokkoló tényezői. Bármelyik blokkoló tényezőre tekintek, azt látom, hogy mind-mind a gondolkodásmódomhoz kapcsolódik. Elkezdtem hát ezeken dolgozni.
A következőkben leírt „mindset” váltások számomra hónapokon át tartó munka eredményei. Olyan gondolatok, amiknek a beépülésével napi vagy heti szinten foglalkoztam és nagyon sok olyan anyagot „fogyasztottam”, amikkel ezeket tovább tudtam erősíteni.
- Nagy célok kitűzése és halogatás helyett: Mini akciók elsöprő ereje
Ma már kemény (gondolkodásmódbeli) munkával eljutottam odáig, hogy nem hiszek a nagy célokban és a tökéletességben. Nem hiszem, hogy csak akkor vagyok értékes, vagy lehetek elégedett önmagammal, ha nagy dolgokban gondolkodom.
Mivel alapvetően emberi dolog, hogy az ellenállás az első reakciónk a változással szemben, ezért ilyenkor érdemes egy kicsit trükközni a saját agyaddal. Elhitetni vele, hogy nem vársz tőle nagy dolgokat. Tudom, hogy habár nehéz észrevenni, de már az is hatalmas előrelépés, ha egyszerre csak egyetlen egy rutin mellett is el tudod kötelezni magad.
Mi több, egy olyan mini rutin mellett, ami annyira egyszerű és könnyű, hogy nem tudod nem elvégezni. Mini akciók, mini lépések – nem pedig az erőlködés, a mindent akarás és a tökéletesség – a kulcs (legalábbis számomra). Igazából teljesen rendben van, ha „csak” annyit akarok elérni egy nap, hogy hálát adjak egyetlen egy apró dologért minden nap = egy gondolat, 15 másodperc. A legérdekesebb a dologban, hogy sokszor észre sem vesszük, hogy hosszútávon mekkora hatalmas ereje van azoknak a napi 15 másodperceknek – hogy a mi kis várunk már rég nem az a kis vár, aminek gondoljuk, hanem egy egyre robosztusabb erőd. Hogy az időközben felépült erőd már nem csak egy erőd, hanem az erőnk, önértékelésünk, hitünk legerősebb alapja. Hogy a napi 15 másodperces hálaadás (sokszor észrevétlenül is) egy idő után azt eredményezi, hogy egy olyan emberré váltunk, aki sokkal boldogabb, pozitívabb, elfogadóbb és ellenállóbb a nehézségekkel szemben.
Az a csodás, hogy a siker mércéjét mindenki saját magának határozza meg. Ha úgy döntök, hogy egy mini akciót választok és hogy számomra az a siker, hogy hetente egyszer elmegyek futni egy fél km-t, könnyen és gyorsan megérezhetem a siker ízét. Ami persze meghozza a kedvemet a további cselekvésre és nagy esély van rá, hogy nem fogom abbahagyni a futást fél km után – egészen egyszerűen azért, mert a siker jól eső érzése hajtani fog tovább. De ha mégsem, az sem számít. A lényeg, hogy akcióba lendültem. Mindig csak az a fontos, hogy elkezdd és akcióba lépj. Hogy megjelenj és csináld – függetlenül az eredménytől. Ez minden, ami számít és ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak. Maga a lehetőség. A belső összhang érzése, amikor bátran kiállsz magadért és teszel a vágyaidért.
- Nincs kedvem helyett: Nem számít, hogy van-e kedved hozzá
A vágyott szokásaid gyakorlása nem lehet kedv kérdése – egyszerűen az esetek nagy részében ki kell zárnod az agyadból, hogy opció lehet a szokásod el nem végzése. Ahogy Mel Robbins (amerikai coach, az 5 másodperces szabály című könyv szerzője) is mondja, sokszor a motiváció semmit sem ér. Sosincs ott akkor, amikor igazán szükségünk lenne rá. Épp ezért nem is érdemes alapozni rá. Ha elhatároztad magad valamire, az legyen kőbe vésve. Akkor is, ha nincs kedved hozzá. Pontosabban FŐLEG AKKOR. Ha ezt érzed, tudod, hogy jó úton jársz, mert épp csinálni akarsz valamit, ami kényelmetlen, de előrevisz téged. Legyen ez, azaz a nem akarás érzete az „indító ingered” a cselekvésre!
- Tökéletesség helyett: 10-20%-os bukási arány
Vannak azonban azok a helyzetek is, amikor igenis azt is mondhatod, hogy ezt most nem csinálod meg. Ehhez azonban fontos, hogy 10 esetből maximum 1-2 ilyet engedj meg magadnak. Mi több, az a legjobb, ha számítasz és számolsz is egy 10-20%-os kieséssel – azaz, hogy nem fogod mindig, minden esetben elvégezni az adott szokásodat. Mert itt tényleg nem a tökéletesség a cél, hanem az, hogy rendszeres gyakorlással és ismétléssel felépüljön a vágyott identitásod. Azt pedig úgy is el tudod érni, hogy ha beleteszed a folyamatos munkát, de olykor kihagysz pár alkalmat. Mert végtére is ez az egész arról szól, hogy jobb legyél a tegnapi önmagadnál és azt az életet éld, amit szeretnél. Ebbe pedig azt gondolom, hogy olykor ugyanúgy beletartozik az elengedés, megengedés és a tökéletlenség fogalma is, mint a tudatosság és az önfegyelem.
- Mindent vagy semmit helyett: Csak ezt az egyet
Érdemes végiggondolni minden egyes nap, hogy mi az az EGYETLEN egy dolog, amit ha elvégzel aznap, már azt érzed, hogy sikeres volt a napod? Mi az, ami a legnagyobb hatással van a céljaid elérésére? Egy dolog, nem több. Ha megvan és teheted, kezdd is ezzel a napodat – majd figyeld meg, hogy a legfontosabb feladatod elvégzése a nap elején mekkora energialöketet képes adni a nap hátralevő részére.
Téged mi az, ami jelenleg gátol a változásban és az új szokások beépítésében?
Mi az, ami korlátoz?
Mi lenne, ha megpróbálnád most felvenni a szemléletváltó szemüvegedet és ezen keresztül néznél rá?
